1.fejezet

Az orromon egy cseppnyi melegséget éreztem, s már tudtam is, hogy reggel van. Kinyitottam a szememet, mosolyogva nyújtóztam ki. A redőnyöm alján kifurakodtak a napsugarak, vígan táncoltak az arcomon, ahogy kikászálodtam a baldachinos ágyamból. A lepedőn nagyon szép cseresznyék voltak, melyek vibráltak az apró fénycseppek miatt. Félhomály uralkodott a szobámon, porszemek keringtek a levegőben. Felhúztam a redőnyömet, s amint beözönlött a fény, táncot lejtettem a hófehér szőnyegemen. Ma kezdődött az iskola, ezért elég ideges és izzgatott lettem. Levettem a rendezett íróasztalomhoz tartozó székemről a tegnap kikészített fekete csőnadrágot, egy málnaszínű blúzzal, melynek az elején egy fekete madzag lógott, amit meg is kötöttem, masninak. Ezután belenéztem az ágyam mellett elhelyezkedő, egész alakos tükörbe, amelyre cseresznyés, szívecskés matricák, képek a barátaimról és rajzok voltak ragasztva. Egy karikás szemű lány nézett vissza rám, arcán pár szeplő volt elhintve, és még a nyári barnaság virított rajta. Hosszú, homokszőke szempillái árnyékában égszínkék szeme csillogott izgatottan. Haja jócskán a válla alá omlott, hullámokkal díszített búzaszőke hajzuhatag volt. A csőfarmer és a blúz remekül állt, de volt mit javítanom a külsőmön. Elővettem a barna szekrényem mélyén fekvő hajvasalómat, és miközben bemelegedett, én végigszántottam a hajamat egy halványlila fésűvel. Miután végeztem, egy egészen szép, egyenes hajat kreáltam magamnak. Mosolyogva szökkentem be a fürdőszobámba, mely jádezöld csempével kirakott, apró helyiség volt, ezüstösen csillanó csapokkal. Gyorsan megmostam a fogaimat, majd egy kis málnaszínű szájfényt kentem ajkaimra, valamint halványan kihúztam a szememet. Elgondolkoztam, hogy vajon fogjam-e össze a hajamat, így végül két copfba kötöttem, amitől rendkívül aranyos lett az egész öltözékem. Vigyorogni kezdtem, majd boldogan leugráltam a csigalépcsőn. Amikor leértem, megcsapott a pirítós és a kávé illata. A nappalink otthonos szoba volt, drapp bőrkanapéinkon sötétbarna párnák sorakoztak, krémszínű szőnyeg terült el a fényes padlón. A makkbarna kávézóasztalon fehér poharak voltak, egy kanna társaságában. A kis asztal előtt ébenfekete plazmatévé volt felszerelve a meleg, banánszínű falra. Anyukám pont ekkor sétált be a nappaliba, szőke haját egy egyszerű kontyba tűzte, szemei csokibarnán ragyogtak, ruhája irtó divatos és csinos volt.
- Jó reggelt! - köszöntött egy energikus mosoly kíséretében.
- Sziaa! - vigyorogtam vissza. - Felkeltem Angit, oki?
- Oké, de siess, tudod nem akarok igazolatlant látni az ellenörződbe! - felelte felemelve a mutatóujját.
Felmentem a húgom szobájába, ami egy kisebb ponyland volt, minden bútor fehérben és pinkben pompázott.
- Angel, hasadra süt a nap! - keltegettem a szőkés hajú kislányt, aki rögtön elbűvölt kökénykék szemeivel mindenkit, aki az útjába került.
- Jó reggelt! - ásított a hatéves Angel, és tényleg találó volt a neve. Igen, anyum odavan a cuki dolgokért, ezért is lettem Sugar, azaz cukor, Angel pedig angyal. Még szerencse, hogy mindháman lányosak voltunk...
- Siess, kérlek, már kész is a kakaód! - szóltam még be a szobába, majd látva, hogy Angelre hatott, le is mentem a nappaliba. Leültem anya mellé a kanapéra, s elkezdtem eszegetni a sonkás-sajtos pírítóst, és inni a kávét. Ekkor Angi is lejött, egy rózsaszín ruhácskában, ami felé egy fehér bolerót vett.
- Jó reggelt, mamii! - kiáltotta, s beült anyu ölébe, úgy ette meg a szalámis szendvicst, nagy adag kakaóval.
- Sugar, elkísérnéd Angelt a sulibuszig? - kérdezte anya, mire csak bólintottam. (Bár nem tudom miért kell az utca végéig kísérgetni)
Angel és én felkaptunk egy-egy pulcsit az előszobai fogasról, felvettük a táskáinkat, elbúcsúztunk anyától, majd kiléptünk a szabadba. Frissen nyírt fű illata terjengett a vibráló kék ég alatt, a pázsit gondozottan csillogott. Berohantam a garázsba, s a sok rendetlen cucc közül kiemeltem a rózsaszín biciklimet. Kiléptem a garázsból. A szomszédok, és a saját kertünk virágai gyönyörű illatot árasztottak, de sajnos nem állhattunk meg megszagolni őket, hisz egyébként is toltam közben a biciklimet.
- Szia, és sok sikert az első napodhoz! - köszöntem el Angitől, mikor az utca végéhez értünk, ő is visszaköszönt, majd felszállt a sárga buszra. Furcsa módon a My little ponys táskájú húgom egy cseppet sem izgult, bátran nézett első sulis napja elébe. Rápillantottam a fehér alapú, piros szívekkel díszített mobilom kijelzőjére, s látva hogy 8:30 volt, rápattantam a bringára, s tekerni kezdtem. Egyébként sulibusszal is mehetnék, de ott általában keveredik az izzadság szag a sofőr tömör, vanilíás parfümével, úgyhogy passzolom a reggeli hányingert. Tovább tekertem, majd egy fehér épületnél, a sulinál leraktam és leláncoltam a biciklimet. Berohantam, már a kapuban megláttam Lucyt, az egyik legjobb barátnőmet. Sötétszőke, kócos haját befonta egy copfba, zöld szeme kiváncsian nézett rám.
- À, szia Sugar!
- Hali, Lucy!! - ugrottam a nyakába. Én voltam a trionkból a legbolondosabb, legélénkebb. Lucy a leghatározottabb, legbátrabb, Mary a legokosabb, legcsendesebb. Úgyhogy kiegészítettük egymást. Nem is kívánhatnék jobb barátnőket!

Bevezető

Sziasztok!

Ez a blog egy olyan átlagos lányról fog szólni, mint bármelyikőtök, azzal a kivétellel, hogy ő Los Angelesben lakik. Legjobb barátnői: Lucy és Mary, akik úgy hasonlítanak Sugarra, mintha ikertestvérek lennének. A húga Angel, egy aranyszőke hajú kislány, aki mindig kedves és aranyos. Anyukája Amanda, apukája Anthony. Remélem tetszeni fog a blog és a történet!